Volt egy szép napon, hogy kicsit tovább maradtam munkában mert megcsúsztam a teendőimmel és meg szerettem volna időben csinálni a munkám. Erre nővérem felhív, hogy ott van nála Kutya, egy régi ismerős aki Amerikában él, és hát két hétig nála laktam mikor kint voltam, nem csinálhatom azt hogy nem megyek át. Gyorsan vállalható formába hozom a munkámat, de így se lett kész, sebaj majd holnap.
Még este 7 után is vállalhatatlan a városi közlekedés, már nincs nagy dugó de kellően ritkán járnak és súlyosan szabályozva vannak merre mehetnek, na de nem is erről beszélünk, hanem hogy mire oda értem már készülődött is és ment, mert az apját A-ból B-be kellett vinnie, de azt mondta jön utána vissza, hát legyen, megvártam. Ez volt este 8 körül.
Volt 11 is mire visszaért, utána nagyot beszélgetünk mindenről, tök jó volt hallani felőle, nem csak e-mailen keresztül. Hajnali 1 után haza is értem.
Még volt teendőm:
- munkakörnyezet beállítása a laptopomon, mert lent (lásd később) nincs gép és dolgozni is kell majd, az irodában meg csak asztali van, amit nem szívesen kapnék a hónom alá.
- hajmosás, mert vállalhatatlan 2 nap után :\
- szegény virágaim is már sóvárogtak víz után
Mikor utoljára néztem meg az órát 4 óra volt, azután sikerült elaludnom, reggel 6 kor meg csörgött is hogy ébresztő, indulni kell, 7-re az Arany János utcánál kell lennem.
Ekkor még nem volt semmi gond, de a közel 2 órás autóút és az egész délelőttös megbeszélés után már éreztem hogy nekem annyi, megbeszélés végén kemény erőfeszítésbe tellett pislogásnál kinyitnom a szemem. Délután 5-ig maradtunk Füreden, addig aktívnak kellett lennem, de itt már éreztem hogy a betervezett esti programokat le kell mondanom mert nincs az az Isten amiért én ébren maradnék egy percnél is tovább. Hazaúton pislogtam nagyokat, azért a nagyfőnök autójában csak nem dőlök el hogy jó éjt, majd szóljatok ha ott vagyunk. Nem, keményen ébren maradtam, fél 8-ra ágyba is kerültem, aztán reggel normális időben kelés és munka újra, végre kipihenten.
