Hajózzunk de hogyan?

Az a nagy kínai helyzet hogy adott nekünk egy iskolai program, egy hajózás ma 6 órakor a Szent István rakpartól, a Milleneum 1 es dokkról. Na már most, mi az hogy ez nincs rajta a térképen? Hol a szent istván rakpart? Mert Park az van a jászaitól nem messze, de nekünk (elvileg) nem az kell.
Idézve a konkrét levelet.

"2015. április 08. szerda 18.00. A hajó a Szent István rakpart, Milleneum 1-es dokkról indul!"

 Na és ezt most értelmezzük. Hol van a Szent István rakpart. Mi a megoldás? Gúúglizzunk de,,, várjunk csak? A google nem tudja! O.O Nem, tényleg nem.

Okéé. No pánik ha van olyan amit a google sem tud akkor nyilván mi vagyunk a hülyék és nem a tanár, hát perszehogynem. Szóval hívogassunk, különböző szerveket.
Tudakozó: - Budán vagy Pesten van?
Hm, hát ezt nekem kéne kérdeznem, hogy hol van nem Neki. Neki erre válaszolni kellene, de nem tudott, oké, köszönjük.
A BKK-nak ehhez nem sok köze van lássuk be, de azt is megpróbáltuk, aztán két különböző Tourinform irodát, a hajózással kapcsolatban és végül a MAHART munkatársait zaklattam hogy akkor most mi is van, és ott kaptam érdemi információt, hogy vagy a Jászainál van, és a hajó neve a Millenium, és onnan indul vagy ez egy Európa hajó és a Battyányi tértől indul.  Hát, nem kis táv egyik sem.

Időközben a tanszék megerősítette hogy a jászai tértől megyünk de EZMIEZ? Akkor írná le hogy pontosan honnan, vagy hol találkozzunk, GPS koordináták, mert kutya legyek de a jászainál csak Szent István park van, rakpart nincs. Jah és  a drága tanárnénink idegenvezető! ÉRTED!
Szóval, igen. Fenntartásaim vannak a programot illetően. Határozottan vannak.

Munkahelyi horror

Hogyan lesz az eddigi legjobb munkahelyből a legborzalmasabb és leggyötrőbb hely ahova nap mint nap be kell járnod?
- Úgy hogy el kezded érezni...

Március közepe, vége fele új projektre raktak, szigorúan úgy hogy X napot/órát a régivel is foglalkoznom kell. Emellett az új projekten olyasmivel foglalkozhatok, tanulhatok, amit rég óra szeretnék. Elsőre csodálatosan is hangzik, igazából másodjára is, mert a csapat nagyon penge, sokat lehet tőlük tanulni.

Lelkesedésem az egeket veri, bennmaradok tovább, tanulok a többiek munkájából, néha ki-ki tárom szárnyaimat és lassacskán, a napok múlásával én is érdemben hozzáteszem a munkámat. Jönnek az észrevételek, hogy jó-jó, de ezt ne így, ne úgy, erre figyelj oda, ez hiányzik, ezt miért így oldottad meg...
Rendben, alig egy hónapunk van befejezni a projektet, jobban oda kell figyelnem. Igyekszem is mindenre oda figyelni amit eddig mondtak panaszt rám, de ugyan úgy gondok vannak. Látom a többieken, és érzem magamon is a kudarc előszelét.
Reggelente nehezen kelek, sokáig fent maradok éjjelente mert későn érek haza a munkából. Filmmel, játékkal, társas programmal lekötöm magam hogy legalább szellemileg rápihenjek a másnapra.
Másnap meg minden kezdődik előröl, nekifeszülök a munkának, csinálom a dolgomat és dobálják vissza mert így nem jó, úgy nem jó. Kiderül hogy a csapat trehánynak és linknek tart, zavarja őket a 3-5 perces késés a reggeli standup-ról, mert így nem tudok arra felkészülni.

Ekkor hág tetőpontjára az az érzés, hogy te próbálsz mindent megtenni azért, hogy munkádat a legjobban elvégezd, de az nem elég, magadhoz képest 110% on teljesítesz, de senkit nem érdekel, mert az se jó. Utálod a munkatársad mert a kérdéseidre csak a doksikat mondja hol olvass utána. Visszadobja a munkád mert ez így nem jó, old meg máshogy, hogy jó legyen. Haragszol magadra, hogy nem megy, haragszol a többiekre, hogy nem segítenek. Felkenődsz és szétfolysz a képzeletbeli szélvédőn, minden áldott nap...

Szóval úgy érzed minden szar és mindenki ellened van. De tényleg így van ez?
Na jó, egy kis háttérsztori a dolgokhoz. Seniornak, vagy hamarosan seniorrá váló alkalmazottnak vettek fel ide még tavaly tavasszal, igazából április elején volt egy éve, ősszel és télen a munkamorálom erősen megcsappant, a projekt amin dolgoztam kivéreztetett. Ezt a vezetőség is észrevette és szóltak hogy ezen változtassak, ha kell segítenek is. Ilyen háttérrel kerültem az új projektre, és ezt tudták rólam a többiek.
Szóval még akár leckéztetésnek is tekinthető az ami velem történik bent. Csak nem mindegy milyen. Ha olyan érzelgős vagy mint én, és egyből érzelmi úton reagálsz a megpróbáltatásokra, akkor azt fogod tapasztalni amit fentebb már leírtam.

Mi van ha nézőpontot váltunk, ha tanító célzatú leckének fogjuk fel az egészet. A cég pozitívan áll az alkalmazottaihoz, nem írja le őket egy könnyen. Mi van ha eljött az ideje annak hogy seniort faragjanak belőlem, megmutassák azt, hogy az eddigi hozzáállásom és technikám semmit nem ér ha egy komolyabb munka kerül a kezeim közé. Egy senior munkaerőtől elvárható az önálló munkavégzés, az egész rendszerre kiterjedő rálátás, a lehető legpontosabb munkavégzés. Na és ezek bevallom, hiányoznak belőlem. Az egész életemre kiterjedően hiányzik az, hogy pontosan beosszam az időmet, még csak tanulom, kapiskálom, hogy láthatnám kívülről, teljes egészében a problémákat, nem hisztis kislányként érzelgősen magamra venni dolgokat, hanem tényszerűen felsorolni a problémákat és megoldást találni rá, nem besértődni.

Szóval most ilyen szemléletmóddal igyekszem munkába menni és menedzselni a napjaimat, nem csak munkaidőben. Rettentően fárasztó, de tényleg ez a céljuk azzal hogy ennyire mély vízbe dobtak, akkor idővel csak profitálhatok belőle, nem csak munka terén, de a magánéletben is.

Életjel, bookline és húsvét

Szóval kissé sűrű volt ez a pár nap, de úgy gondoltam összefoglalom azért. Most áprilisban bookline-ba dolgozom, de már ez egy vicces sztori volt, mivel úgy indult hogy a Libribe leszek kasszás. Aztán csütörtök reggel mentem i az Astoria Libribe hogy akkor hellóka megjöttem, és néznek rám hogy oké, de honnan és miért. Nem értettem, mondom diákmunkára...
Kiderült hogy a Jobbkezek-es csaj elkalibrált és nem Libribe melózom majd, hanem bookline-ba. Okééé.

Mondjuk a társaság jó fej, és nem kell megszakadnom, akkor sem ha épp nem kasszában vagyok, hanem hátul az online rendeléseket csinálom. Meg csomagot is tudok már átvenni. Jó vagyok :) Viki is mondta hogy megy ez, és jól elvoltunk tegnap is. Azért persze akadnak vicces jelenetek is, mint amikor a kedves idős bácsi mondogatja hogy neki itt van csomagja, nem találom, udvariasan elkérem tőle a rendelő lapot és látom hogy nem is bookline, hanem Líra (egy ajtóval balra tőlünk) :)

Sok nyűglődés közepette aztán tegnap hazajöttem, csak anyukám alkotott és nem vitt magával telefont, mert ment mamámékhoz dorogra. Hívom tehát anyámat. Apám veszi fel, nézek hogy WTF. Aztán mondja mi a szitu, mondom oké, ha mamámnál van, felhívom a mamát. És az érzés amikor szemebsült vele hogy az a szám rohadtul nincs a telefonodba, de megerőlteted magad és eszedbe jut! Elmesélhetetlen.

És most, most kialudtam végre magam és Bodlog Nyuszit mindenkinek!